Életmenet elmélet tág vonatkozású biológiai tulajdonságok evolúcióját vizsgálja. Kíváncsi például arra, hogy (1) bizonyos fajok miért kicsi, mások miért nagy méretűek, (2) egyes fajok miért gyors fejlődési rátájúak (azaz nagy ütemű a napi tömeggyarapodásuk) és korán válnak ivaréretté, míg mások lassú ütemben növekednek és későn válnak foganóképessé, illetve (3) egyes fajok miért vállalnak nagy szaporodási erőfeszítést (madaraknál ez sok tojást jelent fészekaljanként és/vagy több fészekaljat évente), magas elhalálozási kockázattal és rövid élettartammal jellemzhetők, míg mások ezzel szemben kis rátával szaporodnak és hosszú életűek. E két kontrasztosan eltérő életmenet szélsőség által meghatároztt tengelyt nevezzük a életmenetek lassú--gyors életritmus tengelyének. Látható, hogy az életmenet elmélet által vizsgált biológiai tulajdonságok direkt módon meghatározzák az egyedek élettartamuk alatt hátrahagyott utódainak a számát. Az életmenetek tág értelmezése esetén azonban ezek mellett olyan tulajdonságok is vizsgálhatók, amelyek szoros összefüggésben állnak az élettarttam alatti szaporodási sikerrel, valamint az életritmus gyorsaságával. Ezek jellemzően anatómiai, fiziológiai és viselkedési tulajdonságok, melyek közül egyik leggyakrabban vizsgált az alap metabolikus ráta (BMR). A BMR a kistestű és gyors életvitelű fajoknál tömegegységre vonatkoztatva magasabb, mint a nagytestű és lassú életvitelű fajoknál. Habár a szűk értelemben vett életmenet jellegek (testméret, növekedési ráta, szaporodási és tulélési teljesítmény) evolúciója viszonylag jól ismert, keveset tudunk arról, hogy miként függnek ezek össze a fiziológiai állapottal. A fiziológiai állapotot egy bonyolult fiziológiai hálózat határozza meg, melynek egyik komponense az immunrendszer. Az immunrendszer elsődleges szerepe az "idegen" és "saját" elkülönítése és az idegennel szembeni védekezés (rezisztencia vagy tolerancia révén). Fokozott immunaktivitás esetén jobb egészségi állapot, alacsonyabb intrinsic mortalitási kockázat és hosszabb élettartam várható. Emiatt jogos az a predikció, mely szerint a lassú életvitelű, hosszú élettartamú fajoknál fokozottabb immuntevékenység evolúciója várható. Ezzel ellentétben azonban, a gyors életvitelű fajok magas szaporodási erőfeszítése miatt nem várható hatékony immunitás evolúciója.
Ahhoz, hogy ezeket az összefüggéseket megvizsgáljuk, 105 európai madárfaj felnőtt egyedeitől gyűjtöttünk vérmintát és mértük a veleszületett immunág számos paraméterét (fehérvérsejtek száma, agglutináció és lízis mértéke). Azt találtuk, hogy a fehérvérsejtek száma, agglutináció és lízis mértéke pozitívan függ össze az inkubációs (embrionális) időszak hosszával. Ezzel ellentétben, ezek az immunitási változók negatív kapcsolatban állnak a fiókakori időszak hosszával. Ez azzal magyarázható, hogy az immunsejtek fejlődése az emrionális időszakban megy végbe. Ezt támogatja az az eredményünk, mely szerint a relatív embrionális időszak hossza (ennek részesedése a teljes fejlődési időszakból, ami az embrionális és fiókakori időszakok összege) pozitívan korrelál a fehérvérsejtek számával, illetve agglutináció és lízis mértékével. Végezetül, az életritmus hipotézissel megegyezően azt találtuk 63 faj esetén, hogy a magas BMR-jú, azaz gyorsabb életvitelű, gyorsabb energiaforgalmú fajok immunkapacitása gyengébb.
Kéziratunkat közlésre elfogadta az Oecologia, amely egy rangos ökológia szaklap.
Pap PL, Vágási CI, Vincze O, Osváth G, Veres-Szászka J and Czirják GÁ. 2015. Physiological pace-of-life: the link between constitutive immunity, developmental period, and metabolic rate in European birds. Oecologia (in press).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése